A 102. sz. Kál-Kápolna–Kisújszállás vasútvonal a Kisköre–Abádszalók állomásközben keresztezi a Tisza folyót a 401+644 folyamkilométer szelvényben. A mederhíd és az ártéri hidak együttes hossza közel 600 m. A hídon lévő vágányt annak idején burkolattal látták el, hogy a 3209. jelű Heves–Pusztataskony összekötő út forgalmának átvezetésére is alkalmas legyen. A több mint százéves híd állapota leromlott, ezért a vasúti forgalomra 18 t tengelyterhelés- és 20 km/óra sebességkorlátozást, a közúti forgalomra 20 t összsúly- és 40 km/óra sebességkorlátozást, továbbá 4,10 m magassági és 3,80 m szélességkorlátozást kellett bevezetni. A híd vegyes forgalmú.
A híd háromnyílású mederhídjához a kezdőponti oldalon 16, a végponti oldalon 20 nyílásból álló ártéri híd csatlakozik. A mederhíd mindhárom áthidaló szerkezete alsópályás rácsos acélhíd. A középső nyílás támaszköze 66,00 m, a szélső nyílásoké 46,80 m. A mederhíd dilatációs mozgását a két középső pilléren lévő saruk biztosítják. Az ártéri hidak kéttámaszú öszvérszerkezetének nyílása 11,85 m. Az átépítés során az ártéri hidak vasbeton pályalemezeire kiegyenlítő réteg és szigetelés, a mederhíd hossztartóira új másodrendű kereszttartók épültek be. A pályalemezekre és a másodrendű kereszttartókra acél síncsatornát terveztek.
Az ártéri híd dilatációs szerkezetének elvi ábrája
A vasúti felépítmény
Az elbontásra ítélt vasúti pálya 48-as rendszerű felépítménnyel épült. A síneket keresztaljakra kötötték le, az ágyazat anyaga zúzottkő volt.
A felújítás során az új síncsatornákba S49 rendszerű síneket fektettek, és Edilon ERS rendszerű, kiöntött síncsatornás leerősítéssel rögzítették az előírt nyomcsatorna biztosításával. A síncsatornák mellett és között CP 4/2,7 típusú bazaltbetonnal burkolták a híd járófelületét.
A mederhídon dilatációs szempontból a tervezetthez képest annyi az eltérés, hogy beágyazott, az acélvályúban Edilon Corkelasttal körülöntött Csilléry dilatációs szerkezetek kerültek a síncsatornákba. A dilatációs szerkezet átlapolt csúcssínjeit tömbsínek megmunkálásával alakították ki annak érdekében, hogy a csúcssínek keresztmetszeti területe minél nagyobb legyen. Az így megmunkált tömbsíneket hevederek és hevedercsavarok nélkül lehetett a síncsatornába fektetni. A kellő megtámasztást a tömbsínek külső oldalának megfelelően megmunkált részébe illeszkedő, hevederszerű műanyag idomok és a síncsatornát kitöltő rugalmas kiöntőanyag együttesen biztosítják. A műanyag idomok az Edilon Corkelast kiöntőanyaghoz kötöttek, így a síncsatornával és a híddal együtt mozognak, a csúcssíneket ugyanakkor elválasztják a kiöntőanyagtól és a síncsatornától. A csúcssínek így a műanyag idomok között és egymáshoz viszonyítva is szabadon mozoghatnak, ezzel biztosítva a híd és a rajta lévő sínek dilatációját (ábra). Az ártéri hidakon a síneket meg kellett szakítani minden dilatációs hézagnál, vagyis az ártéri hidakon 11,85 m hosszú síneket kellett fektetni, a sínvégeket hevederekkel kellett összefogni. A sínillesztések 1,0 m-re vannak a dilatációs hézagoktól. Ezzel a kiosztással minden sínszál két áthidalón fekszik fel, 10,85 m hosszú része az egyiken, 1,0 m hosszú része a másikon. A sínszál azzal az áthidalóval mozog együtt, amelyikkel hoszszabb szakaszon érintkezik, a dilatációs mozgás így a szomszédos áthidaló és az ide átnyúló, 1,0 m hosszú síndarab relatív elmozdulásával jár. Ezt a mozgást a síncsatornát kitöltő Edilon Corkelast veszi fel.
