A talpfák használatának több száz éves múltja van, de környezetvédelmi és gazdaságossági okok miatt vizsgálni kell a kiváltásukra alkalmas aljak felhasználásának lehetőségeit. A már évtizedek óta használt szintetikus aljak gyártási és beépítési technológiája bizonyítottan kiváló megoldást jelent a fa keresztaljak pótlására. A lassú, de folyamatos átállás már el is indult, és világszerte pozitív a fogadtatása.
Miért is kellenek a szintetikus aljak?
Az Európai Unió 2011/71/EU számú rendeletében a karbolsav (illetve más biocid, szénkátrány- vagy fakátrányalapú vegyszerek), így a kreozot nevű telítőanyag betiltását is megfogalmazta, amelynek eredeti határideje 2018. április 30. volt. A rendeletbe foglalt tiltás hatálybalépése azonban több alkalommal is elhalasztásra került, vagy részleges derogációk léptek érvénybe (részben nagy, nyugat-európai vasútüzemek lobbitevékenységének köszönhetően).
Jelenleg két új határidő ismeretes:
1. 2020. október 31-ig lehet beszerezni kreozot telítőanyag-tartalmú, vasúti alkalmazásra szolgáló termékeket.
2. A türelmi idő vége 2021. március 29., mely határidő után már egyáltalán nem lehet kreozot telítőanyag-tartalmú vasúti alkalmazású termékeket beszerezni, illetve beépíteni. (2027-ig minden ilyen toxikus hatóanyag betiltásra kerül.)
A kreozot telítőanyag betiltásával a helyettesítő termékek kifejlesztése vasutasszakmai kérdéssé vált. Szükséges-e egyáltalán fa keresztaljak alkalmazása, lehet-e ezeket helyettesíteni? A válasz lehet, hogy mindkét kérdésre igen, továbbra is szükséges lesz a nem mérgező anyagú fa keresztaljak (talpfák) használata, de gyorsított ütemben kell vizsgálni a kiváltásukra teljesen alkalmas szintetikus aljak felhasználásának lehetőségeit. Az Európai Unió tagországai a haladékkérelmeket többek között azzal támasztották alá, hogy a kreozot telítőanyag, illetve a fa keresztaljak kiváltását célzó kutatások még nem hoztak kielégítő eredményeket.
Eddig alkalmazott technológiák
A talpfák kötöttpályás (pl. bányavasúti) alkalmazása több száz (egyes források szerint akár ezer) évre vezethető vissza, a telített fa keresztaljak pedig mintegy másfél száz éves használat tapasztalatait nyújtják. Ezek előállítása viszonylag egyszerű, a természetben keletkező alapanyagból készülnek, és a természet körforgásába kerülnek vissza. Általános tapasztalattá vált, ha impregnáljuk a faanyagot, akkor az időjárással, rovarokkal, gombákkal szemben ellenállóbbá tehetjük, és élettartamát többszörösére növelhetjük. A vasúti karbantartás során igen előnyös az a tulajdonság, amely megengedi a fa keresztaljon a sínek, szegek, illetve csavarok segítségével történő egyszerű rögzítési technikák alkalmazását. Amennyiben ezek elemei javításra szorulnak, akkor a korábbi furatok faanyaggal kipótolhatók, majd újrafúrhatók, a keresztaljak fejjel lefelé fordításával ezek akár többször megismételhetők. Az ilyen újrahasználat az élettartamköltséget jelentősen csökkenti, a nyomtáv- és egyéb korrekciókat a betonaljjal ellentétben lehetővé teszi.
A kötött, egységesített geometriával készülő, vasbeton aljas kitérők, ha egyáltalán előfordul, az üdvözlendőnek tekintett másodfekvésben is csak az eredeti geometriájú (pl. talpfás) kitérő helyére épülhetnek be. A városi, közúti vasutakban előforduló, bonyolult (többszörösen keresztező és elágazó) csomóponti komplexumok megépítése egy teljesen egyedi betonaljkészlet tervezését és legyártását igényelheti. Az esetleges gyártási, építési hibák korrekciója itt gyakorlati példák alapján lehetetlen feladat. A vasbeton aljak előállítása, majd megsemmisítése energiaráfordításban kifejezve többszöröse a fa keresztaljakénak. A betonaljak ismételt felhasználása, felújításuk technológiai bevezetése még sürgető, megoldandó feladat.
Az élettartam átlagos hosszát tekintve kijelenthető, hogy a vasbeton alj esetében ugyan kétszer hosszabb élettartammal lehet számolni, de a telítőanyagától kiszáradt talpfa megsemmisítése egyszerűbb. Azonban az is igaz, hogy teljes mértékben környezetbarát telítőanyag nem létezik, mert az élősködőket, rovarokat, gombákat a természetet egyáltalán nem károsító telítőanyagokkal távol tartani nem lehet. További kérdés a telítőanyagától kiszáradt kifejezés boncolgatása. Ha elpárolog vagy víz oldja ki, akkor is a környezetbe kerül, ahol minden kontroll, figyelemmel kísérés és ártalmatlanításra való kísérlet és lehetőség nélkül tűnik el ez a gombaölő, rákkeltő anyagcsoport. Meg kell említeni a manapság előtérbe kerülő, környezetre mért ökológiai lábnyom kérdését is a nélkül a látszat és szándék nélkül, hogy az egyéb környezetvédelmi aktivisták malmára hajtanánk a vizet. A betonaljakkal és a telített talpfákkal kapcsolatos néhány adat pró és kontra: nagy, nyugat-európai vasúttársaságok elemzése szerint a betonalj gyártásához szükséges cement előállításának energiafelhasználása, CO2 -mérlege nagyságrendileg lehet nagyobb a talpfáénál. A fa azonban nem gyártható. Egy talpfa előállításához szükséges lombos fa vagy kemény, tűlevelű fa 40-60 éves korában vágásérett. Ha idevesszük az Amazonas mentén és a Kongó-medence területén felére zsugorodott (kitermelt, felégetett) őserdőterületek valószínűleg pótolhatatlan, több millió tonnás faállományi veszteségét, itt sem megnyugtató a helyzet.
Újrahasznosítás
A műanyagok területén sem rózsás a helyzet. Az óceánok és egyéb vizek nagymérvű mikroműanyag-tartalmáról szóló hírek is olvashatók. Azonban ha ezeket újrahasznosítjuk, a létrehozásukkor keletkezett biolábnyom szintén újrahasznosul, így jelentősen csökken a káros egyenleg. Ennek egyik és hatékony módja a szintetikus és jelentős részben újrahasznosított, gyakorlatilag hulladékból gyártott vasúti keresztaljak sikertörténete. A legígéretesebb termékek a ténylegesen újrahasznosított műanyagokat felhasználó, kompozit (több anyagfajta keverékéből álló) szintetikus keresztaljak. Ezek leginkább extrudálással és formába extrudálási technológiával gyárthatók. A teherbírás növelésére szálerősítés is alkalmazható ezekben, amelyek kizárólag rövid és vékony szálak lehetnek (üvegszál, szénszál stb.).
Sicut kompozitaljak
Az egyik ilyen gyártmány az angol Sicut cég üvegszál-erősítésű, újrahasznosított műanyagokból készülő, szintetikus vasútialj-családja. Az USA-ban több mint húsz éve van alkalmazásban. Európai felhasználása is igen széles körű. Angliában a Network Rail engedélyezi beépítését, a londoni metróban már tömeges elterjedéséről lehet beszélni. Németországi NoBo tanúsítással és DB Netze engedéllyel rendelkezik. A francia SNCF és a Müncheni (TU) Egyetem is széles körű laborvizsgálati eljárásnak vetette alá ezeket az aljakat. Az eredmények nagyon biztatóak, amelyek a gyakorlati alkalmazás létjogosultságát és biztonságát csak megerősítik. Külön érdemes kiemelni a többi közül azt az igen előnyös tulajdonságát, hogy az aljak oldalain és alján kialakított bemélyedések kiváló geometriai stabilitást biztosítanak a zúzottkő ágyazatú vágányokban is (1. kép).
1. kép
A BKV Zrt. 2013 óta kísérletezik a közúti vasúti hálózatán különböző szintetikus aljakkal. A Sicut 2017-ben debütált Budapesten, azóta több projektben már több ezer alj került beépítésre a kivitelezők, beruházók és üzemeltetők legnagyobb megelégedésére (2. kép).
2. kép
Tavaly óta már a MÁV és a BKV metróüzem is tesztel Sicut aljakat, idén pedig a GYSEV egyik vonalán kerül beépítésre. A műszaki (és nem mellesleg jogi) alkalmasság megítélésére hazai szabályozók híján elsőként a faaljakkal való egyenértékűség került megállapításra a Sicut aljak tekintetében. Az Universitas Győr Nonprofit Kft. egyenértékűségi szakvéleményének konklúziója, hogy a talpfáknál sok esetben jobbak is ezen kompozitaljak. A Sicut gyártója és a hazai forgalmazó, a Conwest Kft. elkötelezett és felelős piaci szereplőként jelentős részt vállal a korszerű technológiák támogatásában. A szintetikus aljak kérdésköre is ilyen, hiszen véglegesített és elfogadott vizsgálati, szabály- és határértékrendszer nem áll rendelkezésre a termékek (jogi) megfelelőségének elbírálására. Az idevágó PrEN 17318 próbaszabványcsalád vagy az ISO 12856 szabványcsalád, amelyek a szintetikus aljakra vonatkoznak, nem tartalmaznak konkrét megfelelőségi határértékeket, azok meghatározását az üzemeltetőkre hárítják. A bevált talpfás és vasbeton aljas vizsgálati szabványok pedig – az anyagok eltérő viselkedéséből adódóan – nem alkalmazhatók elvárható biztonsággal.
A kompozitaljgyártók és képviselőik nemzetközi szinten is elvitathatatlan szerepet játszanak a szintetikus aljak alkalmazási paraméterrendszerének üzemeltetők, gyártók által elfogadott kialakításának folyamatában. Hazánkban ennek a folyamatnak a végeredménye lehet az az országos érvényű feltétfüzetrendszer, amely a hazai országos és közforgalmú vasutak üzemeltetői által elfogadott műszaki kereteket ad majd ezeknek a környezetbarát termékeknek az elterjedéséhez. A folyamat egyértelműen elkezdődött, az üzemeltetők pozitív és támogató hozzáállása pedig hamarosan előrelépéshez fog vezetni, amely biztató jövőképet állít elénk környezetvédelmi és gazdaságossági szempontból is.
