Még nincs összesen két hónapja, hogy üzemben van, máris egy rövid összegzést tett közzé az SBB a Gotthárd-bázisalagút üzeméről.
A fontos tranzitútvonal üzembe helyezése komoly változásokat hozott a svájci vasút életében, és az is biztos, hogy a fejlesztések nem állnak meg, folyik a nagy átbocsátóképességű alpesi tranzitútvonal kiépítése. A Gotthard-Basistunnel első, teljes üzemben eltöltött 57 napja alatt 2816 személy- és 3980 tehervonat haladt át az 57 kilométeres alagúton, eközben a 30 perccel rövidebb menetidő eredményeként 30%-kal több, napi 8800 utast szállítottak. A menetrendváltáskori 79,6-ról 86,8 százalékra emelkedett a pontossági mutató, a csatlakozások Arth-Goldau állomáson 94,4 helyett 97,1 százalékban valósultak meg, miközben a Panoramastrecke (régi Gotthárd-vasútvonal) napi átlag 500 utasa gyakorlatilag 100 százalékban pontos vonatokkal utazik. A zavarokat főleg a Milánó felől Chiassónál átlagosan 8 perc késéssel közlekedő Eurocity vonatok okozzák, bár Arth-Goldauig a menetrendi tartalék felhasználásával pontossá válnak. 43 esetben maradt el vonat, nagyrészt járműhiba miatt. A belföldi forgalomban viszont a Tessin kantonban állomásozó tartalékvonat felhasználásával többnyire eltüntették a menetrendi lyukat. A Gotthárd-bázisalagút mind ez idáig a világ legnagyobb vasút- és alagútépítési feladataként ismert, 57 km-es hosszával jelenleg a világ leghosszabb vasúti alagútja. Az alagút a svájci Alpokban, Zürich és Milánó között létesített nagysebességű vasúti kapcsolat megteremtéséhez szükséges három műtárgy középső építménye. Az első a Zimmermann-bázisalagút, amely Zürich és Thalwil között helyezkedik el, és 2000-ben adták át a forgalomnak. A harmadik a Ceneri-bázisalagút, amelyet Bellinzona és Lugano között létesítenek, átadása 2019-re várható. Ez sem kevésbé fontos, mint a Gotthárd-bázisalagút, mert a Neue Eisenbahn-Alpentransversale (NEAT, Új Vasúti Alpesi Átkelés) elnevezésű beruházássorozat első fázisa csak a Ceneribázisalagút megnyitásával lesz teljes.
