A Magyar Vasúttörténeti Parkban 2001 óta békésen állnak egymás mellett az 1960-ban a MÁV Gépjavító Üzem által kifejlesztett Buda típusú és az osztrák Plasser & Theurer cég által gyártott aláverőgépek. A gépek rendeltetése a vasútépítés és -fenntartás egyik legnehezebb fizikai munkát igénylő részének, a keresztaljak kézi tömőcsákánnyal történő aláverésének gépi kiváltása volt.
A vasúti pályák építési és fenntartási munkáit a kezdeti időktől fogva csaknem egy évszázadon át kézi munkával és egyszerű kézi eszközökkel, szerszámokkal (tömörítő csákány, pajszer, rukfa, kavicsvilla stb.) végezték a világ valamennyi vasútjánál. Az akkori gépek tehát nem végeztek más munkát, csak a keresztaljak alatti ágyazat tömörítését, hogy az aljak minél szilárdabban és rugalmasabban feküdjenek fel. A vágány kiemelését és irányítását
a gépek előtt kézi eszközökkel munkáscsapat végezte. Az aláverőgépek a mai szabályozógépek ősei. A Buda aláverőgép volt az első ilyen jellegű, magyar gyártmányú munkagép. Az akkori gazdasági körülmények között siker volt, több szocialista országban is gyártották. Magyarországon 1970-ig 57 db készült.
AG 01 Buda típusú aláverőgép
A magyar iparnak volt még próbálkozása szintreemelő aláverőgép gyártásával, ami a vágányt csak magassági értelemben tudta elmozdítani, így fejlődés tekintetében félúton volt az aláverőgép és a szabályozógép között. A MÁV Attila típusú automatikusan szintreemelő aláverőgépe a Buda aláverőgép kiegészített változata. Csatoltak hozzá egy
előkocsit, amely egy acélhuzal segítségével szintezési segédpontként szolgált. Ennek segítségével a gép az aláverés mellett a vágány megemelését is el tudta végezni. A már említett gépek mellett ez is megtalálható a Magyar Vasúttörténeti Parkban.
A magyar vasútépítő- és karbantartógép-gyártás a hidraulikus és elektronikus vezérlés megjelenésével háttéripar hiányában ki is merült.
Az 1970-es években a Plasser & Theurer cég kifejlesztette a vágányszabályozó gépeit. Az 1970-es évek közepétől a MÁV is a Plasser & Theurer cég gépeivel fejlesztette meglévő gépparkját, így jelentek meg a magyar vágányhálózaton a vágány- és kitérőszabályozó gépek, az ágyazatrendező gépek, az ágyazatrostáló gépek és a vágánystabilizátor-gép. A Plasser & Theurer gépek beszerzése jó döntés volt, sőt az 1980-as évek közepén a MÁV FKG Kft. jogelődje a MÁV és a Plasser & Theurer céggel kötött kooperációs szerződés alapján 08-275 és 08-16 típusú kitérő- és vágányszabályozó gépeket gyártott. A gépek többsége azóta is megbízhatóan végzi a feladatát.
Plassermatic aláverőgép
Az idő nem állt meg, és a nagysebességű vasúti pályahálózat bővülése, valamint a vágányzári lehetőségek csökkenése egyre nagyobb teljesítményű vágányszabályozó gépeket igényelt. Az 1990-es években az aláverés négy alapművelete (átállás – süllyesztés – tömörítés – felhúzás) időszükségletének összehangolásával, valamint az egy időben tömörített keresztaljak számának növelésével megszületett a vágányszabályozó gépek új generációja, a folyamatos mozgású szabályozógépek. Ezeknél a gépeknél az aláverő egység már függetlenül mozog a géptesttől, így lassú, de folyamatos haladás mellett lehet a vágányszabályozási munkát elvégezni.
A MÁV országos törzshálózatán is szükség lenne új nagyteljesítményű gépekre, amit a leszűkült vágányzári lehetőségek indokolnak, mivel a MÁV Zrt. rendelkezésére álló géppark teljesítményei nem teszik lehetővé a megváltozott vágányzári lehetőségek hatékony kihasználását. A géppark korszerű és nagyságrenddel nagyobb teljesítményű gépekkel való bővítése révén növekedne az egy órára eső teljesítmény, ami kapacitáskorlátozás-
csökkenést eredményez. Adott területen csökkenhet a vágányzári napok száma, és az így felszabadult kapacitás más munkaterületre vezényelhető át, ezáltal felgyorsulna a lassújel-felszámolási program is.
Csak reménykedni tudok, hogy a Plasser most induló cikksorozatában bemutatásra kerülő gépekből a közeljövőben látunk majd MÁV felirattal is a magyar vágányhálózaton.
