Az EMT (Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság) Építéstudományi Szakosztálya 2014. június 12–15. között Csíksomlyón tartotta éves szakkonferenciáját, a XVIII. Nemzetközi Építéstudományi Konferenciát, amely ismét jó alkalom volt arra, hogy az anyaországi és az erdélyi szakemberek a már hagyományos szervezett keretek között találkozzanak és vázolják a szakma jövőbeni feladatait, lehetőségeit. A Jakab Antal Tanulmányi Ház konferenciaközpontja nagyon jó körülményeket biztosított a találkozónak.
Rendezvényünk színvonalának emeléséhez és sikeréhez a barátságos környezet mellett 160 résztvevő aktív bekapcsolódása teremtette meg a feltételeket.
Ezek a találkozók lehetőséget adnak arra, hogy megbeszéljük mindazt, ami az elmúlt évben történt, hogy megvitassuk szakmánk égető kérdéseit, hogy új kapcsolatokat teremtsünk, egymás sikereinek örvendjünk, a jövő feladatait megvitassuk, találkozzunk barátainkkal, új barátokat szerezzünk és nem utolsósorban azért, mert egy év elteltével találkozni jó.
Idén is ennek jegyében zajlott az ÉPKO 2014 konferencia. Négy országból – Románia, Magyarország, Szlovákia, Svédország – érkezett mintegy 160 résztvevő a megszokott jó hangulatú, kellemes és szakmailag hasznos konferenciára. A rendezvény szokás szerint tanulmányi kirándulással kezdődött Csíksomlyó-Csíkszentdomokos-Borszék-Békási víztározó -Békás-szoros-Gyilkos-tó-Csíksomlyó útvonalon.
Az első megállónk a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum volt, ahol betekintést nyerhettünk Márton Áron püspök életébe és munkásságába. A múzeum ismerteti a nagy püspök életútját, munkásságát a huszadik századi Erdély változó történelmének ellenfényében. A kiállítás huszadik századi időutazásra, elmélkedésre és kérdésfelvetésre invitálja a látogatót, újra és újra körüljárva Márton Áron életének „titkát” és azt, hogy miként válhatott egy egyszerű parasztfiú korának éleslátású, nyitott szívű és csalhatatlan igazságérzetű szellemi, lelki vezetőjévé, sokak számára egyedüli tájékozódási ponttá a homály évtizedeiben.
Második megállónk Borszék üdülőtelepe volt, ahol megcsodálhattuk a vidék Európai Uniós építőipari fejlesztéseit, borvízforrásait és egy kellemes sétát tehettünk a csodálatos Tündérkertben, amelyet ebéd követett a Faló vendéglőben. Utunkat tovább folyatva az egyre rosszabb minőségű országút és a pusztulófélben lévő épületek egy hajdan virágzó vidék mai valóságát tükröző szomorú képét tárták fel előttünk. A bizonytalannak mutatkozó időjárás nem vette el a kirándulók kedvét, így utunkat a Békási-víztározó és völgyzáró gát felé folytattuk. Az 1960-as években épült Békási-víztároló vagy Békási-tó Románia legnagyobb víztározója. A tó az 1904 m magas Csalhó tövében található Békás város közelében. A Beszterce folyó felduzzasztásával hozták létre, a gáttal elzárt völgyet 1960 nyarán töltötték fel vízzel, előbb azonban több falut a folyó partjáról el kellett költöztetni magasabb helyre. Kirándulásunk utolsó előtti állomása a Békás-szoros volt. A Békás patak völgye a Keleti-Kárpátok leghosszabb és legszebb szurdokvölgye, hossza kb. 5 km. Részei a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka. A közel függőleges mészkősziklák 200-300 m magasságúak, a völgyet pedig az Oltárkő uralja. Végigsétálhattunk a bazársoron is, ahol a korondi székelyek árulják portékáikat. Tovább folytatva utunkat az utolsó állomás felé, a Gyergyószentmiklóstól 24 km-re fekvő Gyilkos-tóhoz, Erdély egyik legszebb torlasztavához érkeztünk, mely 983 m tengerszint feletti magasságban található. A tó földcsuszamlás, völgyelzáródás révén keletkezett 1837-ben. Érdekes tudni azt is, hogy a tó a Gyilkos nevet onnan kapta, hogy a néphagyomány szerint a hirtelen feltöltődő tóban nyájak és pásztorok lelték halálukat. A hosszú és fárasztó nap után késő estére érkeztünk vissza Csíksomlyóra, de megérte a fáradozás, mert a résztvevők a régió egy újabb szeletével ismerkedhettek meg a kirándulás alkalmával.
A szombati nap a tudományé volt. Reggel ünnepélyes megnyitóval kezdtünk, melyet plenáris előadások követtek. Az idén hat plenáris előadónk volt, majd délután négy szekcióban folytatódtak az előadások. A mintegy 60 előadás a következő témák köré csoportosult: építőanyagok, építészet, épületgépészet, környezetvédelem, vasbetonszerkezetek, acélszerkezetek, hídépítés, vasútépítés, útépítés.
A szombat délelőtti plenáris előadók változatos témákban tartottak előadást:
- Dunai László-Jakab Gábor: Híd monitoring-hazai példák
- Dezső Zsigmond: A Debreceni Stadion szerkezeti harmóniája
- Köllő Miklós: Az ökoregionális építészet felé
- Dr. Horvát Ferenc-Dr. Zsákai Tibor: A vasúti műszaki szabályozási rendszer megújítása
- Takács Lajos Gábor-Szikra Csaba: Cellamodellek alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai hő- és füstterjedés modellezésében
- György Béla Zsolt: Gazdaságos hídépítés Hargita megyében
A délutáni ülések párhuzamosan négy teremben zajlottak a következő szekciókban: Építőanyagok–Építészet, Épületgépészet–Környezetvédelem, Vasbetonszerkezetek–Acélszerkezetek–Hídépítés, Vasútépítés–Útépítés.
A szakmai program végeztével a résztvevőket gyimesi táncosok szórakoztatták, majd kezdetét vette a hagyományosan jó hangulatú díszvacsora, mely idén is hosszan benyúlt az éjszakába. Jó volt látni, hogy az idei ÉPKO számos résztvevőt gyűjtött egybe, sok fiatalt is, akik a megszokott jó hangulatban szakmai gyarapodással, beszélgetéssel, ismerkedéssel tölthettek el három napot a már hagyományossá vált rendezvényen.
A résztvevők általános véleménye azt erősítette, hogy egy sikeres rendezvényt tudhatunk magunk mögött, a megszokott jó hangulat immár állandó jellemzője a konferenciánknak. Azok a kapcsolatok, melyek ezen a rendezvényen kötődnek évek óta, hozzájárulnak gyümölcsöző szakmai együttműködések kialakulásához.
A konferencia végeztével úgy búcsúztak a résztvevők, hogy jövőre újra találkozunk, a XIX. Nemzetközi Építéstudományi Konferencián a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban!
Dr. Köllő Gábor elnök
EMT Építéstudományi Szakosztály
Miklós Beáta
programszervező
