Az építőiparban mindennapos a lánctartozások, körbetartozások problémája. Ez különösen igaz az infrastrukturális beruházásokra. A jelenség a tervezőket is hátrányosan érinti. Sajnos sem a hazai közbeszerzési szabályok, sem a kialakult gyakorlat nem kedvez a tartozások kiegyenlítésének.
Mondhatnánk, hogy van egyszerű megoldás: ha valamit megrendelünk, azt ki kell fizetni. Sajnos a valóság ettől nagyon távol van. A továbbiakban ismertetünk olyan lehetőségeket, melyek hozzásegíthetik a tervezőt a jogos pénzéhez a hosszadalmas és költséges polgári peres út helyett.
A teljesítésről és a fizetési kötelezettségekről
A teljesítés a terv átadásával történik. A megrendelő köteles a tervet átvenni és a tervezői díjat kifizetni, minőségi kifogással pedig az átvételtől számított két hónapig élhet, azután már nem. A teljesítési igazolást a jog a kivitelezői tevékenységnél említi, tervezői tevékenység esetén a számlázás teljesítési igazoláshoz nem kötött. A számlázásra vonatkozó előírásokat a Számviteli törvény, illetve az Áfatörvény tartalmazza. A számlázást mindkét jogszabály a teljesítéshez és nem a teljesítési igazolás kiállításához köti. Sőt a számlát a jogszabályok alapján teljesítéskor ki kell bocsátani, a megrendelő pedig köteles azt befogadni, ha az a jogszabályoknak megfelelően lett kiállítva. A teljesítési igazolás tulajdonképpen nem más, mint a megrendelő cégen belüli dokumentálása a teljesítésről és a kifizethetőségről. Ha a megrendelő a teljesítési igazolást nem állítja ki, az azt jelenti, hogy a megrendelőnek nincs fizetési szándéka. A számlázásnak a teljesítési igazolás nem jogi feltétele, a legtöbb megrendelő már a szerződésben is vállalja, hogy ha a teljesítési igazolás a teljesítéstől számított 8 napon belül nincs kiállítva, azt úgy kell tekinteni, mintha megtörtént volna. A megrendelők egy része viszont azzal az indoklással küldi vissza a számlát, hogy az általa kiállított teljesítési igazolás nincs mellékelve, ezzel megakadályozva a kifizetést.
Tervezői díjak kiegyenlítése engedélyköteles tervek esetén
A jelenleg érvényes jogszabályok már most lehetőséget adnak arra, hogy a szakhatósági engedélyezés során biztosítva legyen a tervezői díjak kifizetése. Nézzük, ez hogyan lehetséges. A műszaki tervek a megalkotásuktól szerzői jogi védelem alá esnek. A szerzői jog személyhez fűződő és vagyoni jogból áll. A tervezői díj a szerző vagyoni jogának felel meg. A szerzői jogról szóló törvény előírja, hogy a tervet felhasználni csak akkor lehet, ha annak díja ki lett fizetve. Ez eddig is minden tervező számára ismert volt.
De úgy tűnik, hogy a szakhatóságok nem voltak ezzel tisztában, vagy ha mégis: nem kívántak ebben az ügyben érdemben intézkedni. Mindez annak ellenére történik a mai napig, hogy a szakhatóság ezzel a magatartásával lényegében bűncselekményt követ el. Ugyanis a terv felhasználásának, illetve nyilvánosságra hozatalának minősül a szakhatósági eljárásban való szerepeltetése, azaz az engedélyezési eljárás is. A szakhatóságok csak abban az esetben adják ki az engedélyeket (létesítés, bontás, átalakítás stb.), ha az eljárási díjat az engedélyes befizette, illetve ezt az engedélyes megfelelően igazolni tudja. Erre a hatóság az engedélyest szükség esetén fel is szólítja. A szerzői jogról szóló törvény és a Büntető Törvénykönyv alapján a szakhatóság nemhogy az engedélyt nem adhatná ki, hanem a tervet s ezzel együtt a kérelmet be sem fogadhatja.
A teendő rendkívül egyszerű. A szakhatóságoknak nemcsak az eljárási díj befizetését kell az engedély kiadásának feltételeként megkövetelnie, hanem megkövetelheti az engedélyestől annak igazolását, hogy a tervezői díjat a tervező részére kifizette. Ehhez semmilyen jogszabály alkotására, módosítására nincs szükség, tulajdonképpen a jelenleg hatályos jogszabályok ezt lehetővé, sőt kötelezővé teszik. Ugyanis minden kiadott hatósági engedéllyel, amelynek során a tervezői díj kifizetése nem történt meg, a hatóság a Btk. §-át – a tervezőnek a vagyoni szerzői jogát – megsértve bűncselekményt követ el tekintettel arra, hogy a terv a hatósági eljárással már felhasználásra került, s ezzel a bűncselekmény befejezetté vált.
Ez a módszer a legegyszerűbb, a leggyorsabb, és működik – erre példa is van. Egy tervező ismerősöm mesélte, hogy neki a megrendelő nem akarta a tervezői díját kifizetni. Erre ő nyilatkozott az építési hatóságnak, hogy a Szjt. alapján a felhasználást megtiltja, s így természetesen a szakhatósági eljáráshoz sem járul hozzá. A hatóság a hivatalból hozzá eljutott információ alapján az engedélyessel az eljárást lefolytatta, és az engedélyt nem adta ki mindaddig, amíg a tervezői díj kifizetése nem történt meg.
Tervezői díjak kiegyenlítése nem engedélyköteles tervek esetén, illetve a kivitelezés megkezdésekor
Előfordulhat, hogy olyan tervezési tevékenységet végeztünk, ami nem engedélyköteles, vagy már túl vagyunk az engedélyezési eljáráson. Ebben az esetben az előző megoldásra már nemigen van lehetőség. Viszont az Étv. erre is ad megoldást, igaz kissé közvetett módon. Az építtető felel a beruházás teljes fedezetének biztosításáért, tehát közvetlenül vagy közvetve a tervezői díj kifizetéséért is. Az építtető, aki vasúti tervek esetén lehet valamely állami szerv, a MÁV, a GYSEV stb., a tervezést a kivitelező feladataként írja elő, és erre természetesen a kivitelezési költséggel együtt a fedezetet is biztosítja.
Ez alapján az építtető előírhatja a kivitelezőnek, hogy a munkaterület átadásának feltétele többek között nemcsak a tervek megrendelése, hanem a tervezői díj kifizetése is. Tehát a munkaterület mindaddig nem kerül átadásra, amíg a tervezői díj nincs kiegyenlítve. Erre sajnos az építtetőt nehéz kötelezni, saját belátása szerint kellene így eljárnia. Ugyanis a kivitelezés szerzői jogot sértő megkezdése esetén a tervező akár meg is tilthatja a terv felhasználását, ezzel megakadályozva a kivitelezést, illetve tiltó nyilatkozat helyett kártérítésre jogosult.
Az elmúlt évek tapasztalata az, hogy az építtetőt mindezek sajnos nem érdeklik. A már megkezdett kivitelezés során pedig a műszaki ellenőr kötelessége a jogszabályoknak megfelelő építési tevékenység biztosítása. Azaz, ha jogsértő tevékenységet tapasztal, akkor a jogsértés megszüntetése érdekében megfelelő intézkedést tehet, és kell is tennie. Tehát ellenőrizheti a tervezői díj kifizetésének tényét, illetve nemfizetés esetén az érintetteket, az illetékes hatóságokat tájékoztathatja a jogsértésről.
Tervezői díjak kiegyenlítése a Magyar Mérnöki Kamara közreműködésével
A 2014. január 1-jével hatályba lépett új szakmagyakorlási kormányrendelet a Magyar Mérnöki Kamara, illetve a Magyar Építész Kamara számára is lehetőséget ad a tervezői díjak kifizetésének elősegítésére. A tervező a területi kamarának bejelentheti, ha egy másik kamarai tag (gazdasági társaság kamarai tagsággal rendelkező vezetője) nem fizette ki a jogszerű díját. Ezt többféle módon lehet igazolni: bírósági végzéssel, közokiratba foglalt kötelezettségvállalással, teljesítési igazolással, TSZSZ-szakvéleménnyel. A területi kamara felszólítja a fizetésre kötelezettet, hogy 60 napon belül igazolja a kifizetés tényét, s ha ennek nem tesz eleget, az adós jogosultságát a kamara mindaddig felfüggeszti, amíg a kiegyenlítés meg nem történik.
Egy hatékony polgári jogi eljárás – a felszámolás
Amennyiben a számla befogadásra került, és a fizetési határidő óta eltelt egy bizonyos idő – ez jelenleg 20 nap –, lehetőség van arra, hogy a megrendelőt egy hatékony, de számára nagyon kockázatos módszerrel rákényszerítsük a fizetésre. Ha a fizetési felszólításig, melyben fel kell hívni az adós figyelmét a felszámolásra mint jogi következményre, a megrendelő a számlát érdemben nem vitatta, akkor a cégbírósághoz benyújtott felszámolási kérelemmel is sikert érhetünk el. Az illetéke általában kedvezőbb a hagyományos polgári peres eljárásénál, és a cégbíróságot is kötik a viszonylag rövid határidők. A nemfizetőnek a cégbírósághoz történt benyújtástól számított 23 napon belül van lehetősége a tartozás kiegyenlítésére, különben a felszámolási eljárás megindul ellene.
Ha semmi sem segít, marad a büntetőeljárás
Ha az előbbiek nem vezetnek eredményre, még mindig hatásos módszer a büntetőeljárás. De mielőtt megtennénk a feljelentést, néhány dolgot érdemes tisztázni. A szerzői jog megsértése a NAV Bűnügyi Igazgatóság hatáskörébe tartozik. A nyomozás magánindítványra indul meg. Ha egyszer a feljelentést megtettük, azt visszavonni nem lehet, ugyanis a magánindítványra megindított eljárás megszüntetését a feljelentő nem kérheti. A tét, azaz a nemfizető kockázata is meglehetősen magas: akár tíz évig terjedő szabadságvesztés is lehet a büntetés, s természetesen a kártérítést sem lehet megúszni.
Az eljárás során lehetőség van az ún. közvetítői eljárásra is. Ez tömören azt jelenti, hogy amennyiben a gazdaságilag okozott kárt az eljárás során – az elkövető és a sértett közötti egyezség alapján – megtérítik, az ügyész az eljárást megszüntetheti, vagy vádemelés esetén a büntetés korlátlanul enyhíthető. Ez a módszer még mindig gyorsabb és eredményesebb, mind a polgári peres út. A tapasztalat viszont azt igazolja, hogy mind a polgári peres, mind a büntetőeljárás elég bizonytalan. Hiába fogalmaznak egyértelműen a jogszabályok, a nyomozó hatóság sokszor polgári útra tereli az ügyet, a polgári bíróság pedig a büntetőjog hatálya alá helyezi.
Ha mindkét utat eredménytelenül megjártuk, a jogorvoslat esélye már minimális. A fentiek általában együttesen és külön-külön is alkalmazhatók. Bízom benne, segítettünk a tervezőknek abban, hogy a teljesített, de fizetési szándék hiányában elmaradó megérdemelt díjazásukhoz hozzájussanak.
Vonatkozó jogszabályi hivatkozások
Végül – a teljesség igénye nélkül – közöljük azokat a legfontosabb, jelenleg hatályos jogszabályi hivatkozásokat, amelyek a témával kapcsolatosak. Egyéb előírások, részletek, rendelkezések a jogszabályokban megtalálhatók:
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.) 6:245. § (3), 6:251. § (1)
1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról (Szjt.) 1. §, 42. § (1)
1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről (Étv.) 32/A. § c), 43. § (1)
2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.) 384. §, 385. §
2006. évi CXXIII. törvény a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről
266/2013. (VII.11.) Korm. rendelet az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről 46. §
2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról (Áfatv.) 163. §
2000. évi C. törvény a számvitelről (Sztv.) 166. §, 167. §
1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról (Csődtv.) 27. §
